A szókereső rövid története

A szókereső annyira kézenfekvőnek tűnik, hogy könnyű azt hinni, mindig is létezett. Valójában elég fiatal rejtvény: több mint fél évszázaddal fiatalabb a keresztrejtvénynél, amely 1913-ban jelent meg először egy New York-i újságban, és senki sem tudja teljes bizonyossággal megmondani, ki készítette az elsőt. Leggyakrabban egy amerikait, Norman E. Gibatot tartják a feltalálójának, aki 1968-ban Oklahomában közölt egy szókeresőt. Spanyolországban egy spanyol rejtvénykészítőnek, Pedro Ocón de Orónak tulajdonítják ugyanennek a rejtvényfajtának a feltalálását, nagyjából ugyanabból az időből. Ez az oldal mindkét történetet elmeséli, és azt is, mi lett a rejtvénnyel ezután.

Az 1960-as évek végén Norman Gibat kis nyomdát működtetett az oklahomai Normanben. Egyebek mellett a Selenby Digestet nyomtatta, egy ingyenes apróhirdetési lapot, amelyet a Safeway, a TG&Y és más helyi üzletek osztogattak. A furcsa név, ahogy később elmagyarázta, a „sell and buy”, vagyis „eladás és vétel” kifejezésből született, hiszen a lap csak erről szólt.

Az 1968. március 1-jei számban újfajta rejtvény jelent meg. Gibat „Oklahoma anagram”, vagyis oklahomai anagramma néven emlegette: egy betűtömb volt, amelybe oklahomai városok és települések nevét rejtette el. A második rejtvényben Norman utcái szerepeltek. Egy 2004-es interjúban, amelyet a The Oklahoman című lapnak adott, egyszerűen fogalmazta meg, mi volt a célja:

Olyasmit keresett, amit az emberek könnyen megfejthetnek, amíg a boltban a sorukra várnak.

Gibat eredeti rejtvényét itt nem közöljük, de ez a kis rács hasonló szellemben készült: öt oklahomai helységnév rejtőzik benne, köztük Norman, vízszintesen, visszafelé, felfelé és átlósan.

A NORMAN kitölti az alsó sort, az ENID a felső sorból fut átlósan lefelé, a HUGO pedig az ötödik sorban olvasható visszafelé. A YUKON és az ALVA még várat magára: mindkettő felfelé olvasható, az első, illetve az utolsó oszlopban.

A rejtvény népszerűbbnek bizonyult, mint a körülötte lévő hirdetések. Nem sokkal az indulása után néhány normani tanár példányokat kért Gibattól, hogy a diákjaikkal használják. Gibat visszaemlékezése szerint egyikük más városokban élő, szintén tanár barátainak és rokonainak is küldött belőle, és ez volt az egyik út, amelyen a rejtvény elterjedt. Maga a lap nem maradt fenn sokáig: Gibat 1970-ben megszüntette, és a rejtvényt sem nyomtatta többé. Elmondása szerint körülbelül tíz évvel később látott egyet egy újságban, és mára egészen hétköznapivá vált.

Gibat meg volt győződve róla, hogy az övé volt a valaha megjelent első szókereső. A The Oklahomannek elmondta, hogy írt az Associated Pressnek, a United Pressnek és nagy újságoknak is, és senki sem tudott olyasmit mutatni, ami az ő kezdő dátumához közel állt volna. 1973-ban visszaköltözött szülővárosába, az ohiói Fostoriába, és ott hunyt el 2012-ben.

Spanyolországban és Latin-Amerikában a szókereső neve sopa de letras, azaz „betűleves”, és a spanyol források Pedro Ocón de Orónak tulajdonítják a feltalálását. Ő madridi rejtvénykészítő volt, aki nagyjából négy évtizeden át készített rejtvényeket többek között az ABC című lapnak. Rendkívül termékeny alkotó volt: az ABC szerint több mint 600 000 rejtvényt készített, mintegy 125 különböző fajtából, 1976-ban pedig Sopa de Letras címmel rejtvénymagazint alapított. 1999-ben hunyt el.

Azt viszont senkinek sem sikerült dokumentálnia, mikor készült az első sopa de letrasa, így nem lehet megmondani, hogy Gibat rácsa előtt vagy után született-e. Könnyen lehet, hogy ugyanez az egyszerű ötlet nagyjából egy időben több rejtvénykészítőnek is eszébe jutott.

Az 1970-es évek elejére a szókereső már jóval Oklahomán túl is megjelent nyomtatásban. Az egyik legismertebb a Wonderword, amelyet a kanadai Jo Ouellet írónő alkotott meg. 1970-ben indult el több lapban egyszerre, edmontoni és montreali újságokban, 1980-ban pedig a Universal Press Syndicate, a mai Andrews McMeel vette át. A Wonderword olyan csavart hozott, amelyet sok rejtvény ma is használ: ha az összes felsorolt szót megtaláltad, a megmaradt betűk egy rejtett megfejtést adnak ki. Jo Ouellet 1997-ben bekövetkezett halála után fia, David, aki 1980 óta segített neki, vitte tovább a rovatot.

A rejtvény még a televízióba is eljutott. A CBS Now You See It című vetélkedőjében, amelyet Jack Narz vezetett 1974 áprilisától 1975 júniusáig, a versenyzők műveltségi kérdéseire adott válaszok egy nagy, négy sorból és tizennégy oszlopból álló betűtáblán rejtőztek. A CBS 1989-ben rövid időre újraindította a műsort.

Mivel a rejtvény egyszerre sok helyen nőtt fel, soha nem kapott egyetlen nevet. Angolul word search, de word find, word seek, word sleuth vagy mystery word puzzle is. A többi nyelvnek saját neve van rá: spanyolul sopa de letras, franciául mots mêlés („összekevert szavak”), brazil portugálul caça-palavras („szóvadászat”), hollandul woordzoeker, németül Suchsel, csehül osmisměrka, ez utóbbi a „nyolc irány” jelentésű cseh szavakból. Magyarul a legtöbben egyszerűen szókeresőnek hívják.

Az első évtizedekben a szókereső papíron élt: újságokban, kizárólag neki szentelt rejtvénymagazinokban és gyerekeknek szóló foglalkoztatókönyvekben. A tanárok továbbra is használták, ahogy a normaniak 1968-ban, főleg helyesírás-gyakorlásra és az idegen nyelvi órákon a szókincs tanulására. A számítógépek inkább azt változtatták meg, hogyan készülnek a rejtvények, mint azt, hogyan játszunk velük. Egy program a másodperc töredéke alatt elrejt egy szólistát a rácsban, és kitölti a hézagokat, ezért kaphatsz ma minden gombnyomásra új rejtvényt.

Ez az oldal is ezt teszi. A Word-Search.org 2022 óta kínál ingyenes online szókeresőt, és a generátorunk ugyanazokat a szabályokat követi, mint egy gondos rejtvénykészítő: minden szó egyenes vonalban áll, a szavak keresztezhetik egymást, és egyik sem szerepel kétszer. Játszhatsz a kezdőlapon, kipróbálhatod a napi tematikus rejtvényt, a régi módon ki is nyomtathatsz egyet, vagy Gibathoz hasonlóan saját rácsot építhetsz a szókereső-készítővel.